Míg kislányként a Barbie baba mellett találtál menedéket, nőként már sokkal merészebb gyöngynek álcázott tetteket fűzöl fel az izgalmak cérnájára. Ugyanúgy társasjátékot játszol csak azzal az egyetlen különbséggel, hogy pontosan tudod ki nevet a végén. 

Egy helytke mosolynál, egy-egy bíztató szónál, egy jól időzített ajakbiggyesztésnél nem adsz többet. Semmit sem adsz,de mindent elveszel. Te szabod meg, az ellenfeled mikor marad ki egy körből, vagy akár kettőből is, és a jutalomkártyák sorsa is a te kezedben van. Te irányítasz mindent. Soha nem válaszolsz, mindig csak kérdezel. Profi játékosként vonulsz egyik mezőről a másikra. Addig vagy képes játszani, amíg van mit elvenned, amíg izgalommal töltenek el az újabb és újabb körök.

Hogy miért szeret mindenki játszani? Mert viszonylag kevés annyira szórakoztató és annyira izgalas dolgog létezik. Mert mindenki szereti,ha állandóan csak nyerhet. De, ha képes vagy túllépni a játékfüggőség okozta mámoron és már nyugodt személyiséggel szemlélődni, akkor látnod kell, hogy nem játszhatsz többet. Nem okozhatsz több kétséget, nem kergethetsz hamis illúzióba egyetlen embert sem. Létezik valaki,aki örülne,ha megkapná a másikból azt,amit te elveszel. Ha megszólal a lelkiismereted,akkor sajnálat költözik a mámor helyére. Sajnálod azt az embert, akinek hetekig,hónapokig hazudtál és elhitetted vele, hogy kaphat belőled bármilyen szeletet.

Ha nem akarsz adni,ne vegyél el. Nem játszhatsz senkivel, nem hazudhatsz senkinek. Olyat kell keresned,aki mellett jobb emberré válsz, és nem olyat,aki mellett folyamatosan csak rossz leszel. 

https://www.facebook.com/pages/L%C3%A9lektenger/1374753909413853