Egy élet is kevés lenne megszámolni, hogy hányszor is tettem fel magamnak a következő kérdést: mégis mi lehet velem a baj? Vagy hányszor kívántam azt, hogy én is normális legyek. 

Tegnap valaki megkérdezte tőlem, hogyan lehet, hogy egy pillanat alatt "leosztok"bárkit és mellette a lélekről írok. Mégis, melyik az igazi személyiségem? A válaszon nem is kellett gondolkodnom: mindkettő. Mindkettő a személyiségem része. Mindkettő 100% én vagyok. És akkor jött a felismerés: úristen, én teljesen normális vagyok!

És te is teljesen normális vagy, ha élsz és érzel. Ha kimondod,amit gondolsz ott és akkor abban az adott pillanatban.A következő pillanatban már lehet másképp gondolod,kimondod azt is. Kimondasz mindent, ami benned van, ami te vagy. Ha érzékeny vagy. Ha bántanak és ez fáj neked. Ha tudsz nevetni. Ha még többet tudsz nevetni. Ha kiborulsz. Ha képes vagy egyedül bemenni a tánctér közepére és csukott szemmel felemelt kézzel átadni magad a zenének. Ha fontosnak tartod önmagad. Ha fontosnak tartod a szabadságot. Ha nem akarsz függésben élni. Ha nem elégszel meg azzal,ami van,mert tudod,hogy elérhetsz ennél többet. Ha bízol önmagadban. Ha mosolyogsz. Ha énekelsz az utcán. Ha hiszel a szerelemben. Ha hiszel a nagy Ő-ben, aki pontosan olyan, mint amilyet elképzeltél. Teljesen normális vagy, ha teljesen eltérő személyiségjegyekkel rendelkezel. Teljesen normális vagy,ha a személyiséged tele van ellentéttel.

Kedves Világ! Te egyik pillanatról a másikra változol. Mégis elvárod tőlünk, hogy mi ugyanolyanok legyünk? Elvárod tőlünk, hogy mi ne változzunk percről percre? Elvárod tőlünk, hogy ne reagáljunk minden egyes ingerre? Aki él és érez, az már annyira normális a világ számára, hogy inkább megpróbálják elhitetni vele, ő nem normális. Tudod mit? Legyél még normálisabb! Nevess még többet! Mond ki,amit gondolsz és ne gondolkozz rajta, hogy mi lesz utána. Hagyd, hogy fájjon! Ne menekülj az érzések elől. Vegyél fel minél több ingert és reagálj mindegyikre! Élj meg mindent! Legyél őrült, legyél eszeveszetten boldog! Ne engedd,hogy a világ kényszerzubbonyt adjon rád és az érzéseidre. Élj és érezz! Hagyd, hogy ugyanabban a pillanatban veszítsd el és találd meg önmagad.

Kedves Világ! Én és mindenki más is normálisak vagyunk. Készülj fel, mert még normálisabbak leszünk! Még több érzésünknek adunk hangot! Ha szerinted ez nem normális, akkor csak annyit üzennék neked: szeretném, ha életem végéig nem normális maradnék.