LélekTenger

Ott vannak, legtöbbször láthatatlanok, de mégis érezzük a jelenlétüket. Hol erősen fognak, hol, éppen elengednek. Magyarázat nincsen rá, csak az érzések hadjárata.

Minden ember okkal kerül az életünkbe. Tanítani akar nekünk valamit, csak sokszor annyira nehéz felismerni, miért is kaptuk igazán. Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el az összes emberi kapcsolatodon, ami csak eszedbe jut. Mennyi mindent kaptál? Mennyi mindennel lettél gazdagabb? A negatív tapasztalat is tapasztalat, csak később érzed úgy, hogy valóban kaptál valamit általa.

Az érzések azok, amelyekre nincsen magyarázat. “Miért szeretsz?’ ” Miért gyűlölsz” “Miért akarsz?” ” Miért dobsz el?’ Az érzéseid belőled táplálkoznak, saját magad vagy, de valódi okkal nem szolgálhatsz. Csak jönnek, megtámadnak és ledöntenek a lábadról, elevenen felfalnak Téged.

Van úgy, hogy valakit mikor meglátsz, már azonnal darabokra törik a szíved. Nem tudod megmagyarázni miért, de már ott állsz darabokban. A vonzalom némán sodor magával, soha nem tudod majd szavakba önteni miért, de eltörtél a tekintete által. Van úgy, hogy meglátod, nem bírsz másra figyelni, csak azt érzed, hogy akarod őt bármi áron. Mérgezetté válsz,  pusztító vággyal fecskendezed magad nap, mint nap. Az őrület szépen lassan csillapodik, helyét átveszi a magabiztos nyugalom. Mert tudod, hogy egyszer eggyé váltok, lehet többször nem, csak egyetlen egyszer, de igenis érzed és tudod, hogy Ti össze vagytok kötve. Ezt a köteléket senki más nem értheti, csak Ő és Te.  Vannak időnként újra felbukkanó szereplők, a legváratlanabb helyen és időben találkozol velük újra.

Egyszer randiztam egy fiúval – jó, életemben nem csak egyszer csináltam ilyet-, én már a legelején tudtam, hogy nem lesz közös utunk, nem is váltam felesleges időrablóvá. Hetekkel később, éppen egy addig számomra ismeretlen környéken jártam – ahol most lakom, 3 évvel később-, és a buszon kiszúrtam a postásfiút, hogy ez nagyon hasonlít a volt randipartneremre, és lehet ő igazából postás, nem pedig közgazdász,csak nem fedte fel valód kilétét. 1,5 évvel később, az új munkahelyemre járó postás pedig nem volt más, mint az a postás. A 2 évvel ezelőtti lakásomhoz közeli boltban dolgozó fiút véltem felfedezni a költözésem utáni helyhez közeli boltban. Majd 1 évvel később újra költöztem, és körülbelül 2 hónap után mit gondoltok kivel futottam össze az ottani boltban? Persze, hogy vele. Ha legközelebb újra látom, már biztosan kérdőre vonom, tudni akarom hogyan lehet. Oka van, én tudni akarom milyen közös feladatunk lehet az életben.

Egyes személyek időnként eltűnnek, majd váratlanul toppannak be újra az életünkbe. Persze váratlan látogatások nincsenek. Oka van, hogy most talált ránk újra. Minden kapcsolat egy feladat, egy megfejtésre váró térkép, csak meg kell tanulnod eligazodni benne. Az emberi kapcsolataidban benne van a múltad,jelened s jövőd, láthatatlan szálakkal fonódnak össze, ezek a Te kötelékeid az idővel, önmagaddal, a ,múltaddal, a jeleneddel és a jövőddel.

Van egy titkom, amit nem akarok többet magamban tartani. Szeretném, hogy tudjátok. Mert ez nem csak rólam szól, hanem rólatok. Ez az egész már rólunk is szól.

Alapvetően próbálom pozitivizmusban élni az életemet. Pontosan nem tudom mióta tart, de leginkább hónapokban mérhető, mint hetekben vagy években. Nem, nem voltam mindig ilyen, és de, szeretnék még inkább az lenni. Nem mondom, hogy könnyű, sőt, igazából sokszor rohadt nehéz. Viszont Ti is tudjátok, hogy a negatív gondolat csak negatív gondolatot szül, ha egyszer elkezded, félő, hogy a saját nyomasztó gondolataid rabságába esel. Az meg nem tudom kinek jó, de úgy gondolom, főleg senkinek. Ha elsajátítod a pozitív gondolkodás alapjait, egy nagyszerű fegyver van a kezedben. Én gyűlölöm hallgatni az állandó panaszt. Iszonyatosan fárasztó és egyben dühítő is. Értem én, hogy sok a probléma. De, szerinted kinek nincsen? Van. Nekem is. Ezernyi és legalább még egy. De attól, hogy a nap 24 órájában csak ezen forgatom a saját kis agytekervényeimet, még nem oldódik meg. Inkább csak még több problémát és negatív felütést hoz magával.

De már én is érzem, hogy bizony az éltető napsugár nem mutatja meg minden nap magát. Az esték hidegebbek, és az a bizonyos őszi negativizmus hamarosan támadni fog. Egyre többen esnek majd áldozatul. Azok is, akik egyébként is a félig üres effektus hívei, de bizony azok is, akik  egyébként a félig tele verzióra szavaznak. És még mellette ott vannak azok a minden napi problémák. Nekem is van. Ezernyi és legalább még egy. És igen, én is össze tudok omlani. Egyetlen pillanat alatt. Ilyenkor csak feküdnék napokig némaságba burkolva és hagynám, hogy a negatív háló körbefonjon megmérgezve a szívemet és rabul ejtse a lelkemet. Valamelyik nap pontosan így talált rám a “fertőző kór”. Idejét nem tudom, mikor került egy tábla csoki a bevásárlókosaramba, de akkor került, nem csak egy, hanem több is. Hazaértem, befeküdtem a takaró alá és falni kezdtem. Gyorsan, sokáig. És vártam a hatást. De nem jött. Nem lettem tőle boldogabb. Leginkább rosszul lettem a cukortúladagolástól -amit még másnap is éreztem-. És ekkor jutottatok eszembe Ti. Ti, akik olvastok. Érzéseket és gondolatokat próbálok átadni Nektek. Pozitivizmus. Akarom, hogy ismerjétek ezt a szót, hogy érezzétek a jelentését. Hogy szeressétek önmagatokat. Hogy önállóak legyetek. Hogy boldogok legyetek. Hogy ne csak álljatok és várjatok egy helyben, hanem menjetek előre. Legyenek álmaitok, céljaitok, éljetek. Hit, remény, bizalom és vasakarat.  Nem hagyhatom, hogy néhány óránál tovább uralkodjon el rajtam ez az állapot. Fel kell innen állnom. És nem csak magamért, hanem Miattatok is. Én nem akarok az az ember lenni, akinek nincsen tartalom a szavai mögött. Ne értsetek félre, nem vagyok sem különb, sem példakép. Én csak a Klaudia vagyok. A Klaudia, aki azt szeretné, hogy legyetek erősek. Legyetek bátrak. Legyenek céljaitok és azért tegyetek meg mindent. Képesek legyetek mosolyogni minden nap. De ehhez ne kelljen a sminkecseteket segítségül hívnotok. Azt szeretném, hogy ragyogjatok. Élvezzétek a pillanatokat. Nekem már már perverz módon tetszik a kora reggel ébredő város képe, pedig gyűlölök korán kelni. Nem szeretek fázni, mégis élvezem az időjárás adta öltözködési lehetőségeket. És még sorolhatnám, mert az éremnek mindig két oldala van.

Szóval vettem egy nagy levegőt és felálltam. Elindultam. Én tudom, hogy engem mi tud feltölteni, mit tud boldoggá tenni. És ez nem a csokoládé vagy a chips. Ez a futás. Mikor ott vagyok a futópályán, megszűnik a külvilág. Akkor csak én vagyok. Minden egyes pillanatban harcolok. Nem másért, hanem saját magamért.A testemről folyik a víz, a lelkem pedig szárnyal. De megcsinálom, mert meg akarom csinálni egyre többet egyre jobban. A futáson kívül van más is, ami feltölt, ami én vagyok, de most nem arról akarok írni, hogy engem mi tesz boldoggá.

Arról akarok írni, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. Minden lélek egy tenger, áramlik. Teljesen természetes, ha időnként a negatív hullámok csapkodnak a fejetek felett. De ne engedjétek hogy sokáig uralkodjanak. Ne probléma-központúak legyetek, hanem megoldás-központúak. A világ félelmetesen rideg tud lenni, de a saját világodat Te teremted meg. Te döntöd el, mit engedsz be és mit nem. Milyen gondolatokkal és milyen emberekkel töltöd meg. A lehető legtöbb negativizmust kell kizárnod. Az nem igaz, hogy nincsen megoldás. Mindenre van. Csak tudnod kell, mit akarsz. Ha nem találsz megoldást, azt jelenti, nem tudod mit akarsz igazából. Ha úgy érzed elvesznél, adj egy kis időt, hogy újra magadra találj. Nem hagyhatod elveszni önmagad. Állj fel! Tarts ki!

Legyél Te is egy olyan lány, akinek tűz ég a szemében. Akire, mikor ránéznek azt mondják: Ez a lány tűzben ég

“Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük”

És igazából itt be is fejezhetném a posztot,de persze nem teszem. Ennél sokkal több mondanivalóm van. Nagyon sok út van, ahány ember, annyi, talán. De vannak sémák, vannak fő irányvonalak, melyek mentén leélhetjük az életünket. Vannak olyanok, akik csak úgy elvannak az életükkel, az életükben. Élik napról napra, különösebb perspektívák nélkül. Vannak olyanok, akik már egészen kisgyermekként kitűzték a céljaikat és ezek megvalósításában élik az egész életüket. A két véglet között pedig számtalan variáció. Sokszor egyetlen döntés felboríthat mindent, ott van még a karma és még ezernyi befolyásoló tényező. De mindenki előtt s mögött áll egy út. Az út, melyet tudatosan választottál, még akkor is, ha Te úgy érzed, nincsen benne semmi tudatosság. Hogy a francba ne lenne? Az is egy választás, hogy nem választottál.

Célok nélkül nem lehet. Így szól a cím és vele együtt így szól a mai mantra is. Hiszen tényleg nem lehet. Ha vannak céljaid, akkor elindul egy változás és elindul egy harc, de a szó legnemesebb értelmében. Ha pontosan tudod, mit akarsz elérni, akkor pontosan tudod, mit kell tenned hozzá. Napról napra pontosan egyre jobban fogod csinálni, egyre többet fogod csinálni. Felélénkülsz, akarsz, vágysz, hiszel, remélsz, bízol, tudsz, tudni akarsz. Amíg célok nélkül kóborolsz, addig nem is tudod, mire vagy képes. Fogalmad sincs róla. Nem akarod tudni? Úgysem hiszem el….

Miközben haladsz a cél felé, nagyon sok mindent megtanulsz önmagadról. Meghalsz és újjá születsz, akár ugyanabban a pillanatban. Nem csak élni fogsz, hanem élő leszel. Soha nem másokat kell legyőznöd. Ez nem erről szól. Egyetlen egy ember van, akit le kell győznöd: önmagadat. Te vagy a mérce. Te vagy a kezdet. Te vagy a vég. Meg kell találnod, miben akarsz győzelmet aratni. Van, él, létezik, fejtsd meg, találd meg, akarnod kell. Ha elkezdesz harcolni, hirtelen a másik oldalon találod magadat. Ahol nem teszel fel annyi kérdést. Ahol nem csak panasz hagyja el a szádat. Ahol a nyugalom is létezik. Mert a nyugalom csak kemény munkával érhető el.

Ahol van már egy cél, ott lesz több is. Nem törődhetsz bele, nem maradhatsz csendben, akarnod kell.

“I got the eye of the tiger, a fighter, dancing through the fire

Cause I am a champion and you’re gonna hear me roar

Louder, louder than a lion

Cause I am a champion and you’re gonna hear me roar”

Megtanulhatsz játszani a széllel, megpróbálhatsz elbújni a vihar elől,de, ha fájdalom jönni akar, akkor jönni fog. Nem kérdezi meg, hogy szeretnél e vele találkozni, nem kérdezi meg, hogy mit akarsz. Ha jönni akar, akkor jönni fog. Nem tudsz felkészülni rá. Hirtelen csak azt veszed észre, hogy megbénultál és egy másodperc töredéke alatt a szíved apró darabokra tört.

A legrosszabb, amit tehetsz, ha elfojtod. Ha elfojtod, akkor ott marad feldolgozatlanul. Fel kell dolgoznod, meg kell élned. Nem harcolhatsz a könnytengerrel. És mikor azt hitted, hogy már elapadt, hogy már vége, akkor kezdődik újra előröl. Volt már olyan, mikor azt hitted, elsírtad az összes könnyedet? Biztosan volt már és persze, hogy nem létezik ilyen.

Szeretnéd azt hallani, hogy az évek előrehaladtával egyre kevésbé fogod érezni a fájdalmat? Akkor sem mondom ezt, mert nem igaz. Ugyanúgy fog fájni, ugyanúgy darabokra törik a szíved és vele együtt Te magad is. Bármikor. Csak egy dolog fog változni, az, hogy tudod, nem tart örökké. Hogy tudod, ez csak egy kis lélekhalál, de nem jelenti az életed végét is. Nem fogadod meg, hogy soha többet nem engedsz közel magadhoz senkit, nem érzed úgy, hogy többet nem vágysz senkire. Nem hagyod, hogy a fájdalom megmérgezze a hitedet. Egyszerűen csak hagyod, hogy fájdalom átjárjon és széttépjen. Felesleges ellenállnod. Hagyd, hogy kitépjen egy darabot belőled, a sérült részt fogja elvinni magával. Gyászolj. De a gyász nem tarthat örökké. Egyszer fel kell állnod és azt mondanod: Elég volt! Mondj köszönetet a a fájdalom okozójának, köszönd meg, amit adott neked, mert mindenki ad valamit, nem csak elvesz: “Köszönöm szépen, amit adtál nekem,de most már elengedlek”. Bocsáss meg neki mindent. Haraggal nem tudsz tovább lépni.

Hányszor volt olyan, mikor azt hittem, mikor úgy éreztem, hogy valami vagy valaki engem már nem tud bántani többet. Már “túlbántott” és én többször már nem hagyom, már nem érdekel annyira, hogy újra bántson. Persze az ilyen gondolatok után kaptam a legfájdalmasabb sebeket. De tudod mit mondok erre? Megérdemeltem. Ha valaki már egyszer bántott, az bántani fog újra. Aki bánt, az nem szeret. És Te  mégis egy ilyen ember mellett maradsz? Akkor megérdemled. Akkor igazából Te a fájdalomra vágysz és még nem hiszed el, hogy van olyan, aki nem fog bántani Téged, van olyan, aki nem akar bántani Téged.  Az első csapásra nem tudsz felkészülni, de ha utána még ott állsz egy helyben, akkor azt már csak és kizárólag saját magadnak köszönheted.

A néma fájdalom ordítva rád talál. Engedd be, nézz a szemébe, de ne felejtsd el, hogy nem maradhat sokáig. Vendégeld meg saját magaddal és ha itt az idő, hagyd, hogy távozzon a haragoddal együtt.

https://www.youtube.com/watch?v=ijZRCIrTgQc      R.E.M.-Everybody hurts

Furcsa dolgok ezek. Csecsemőként és már magzatként is teljes szimbiózisban élünk az édesanyánkkal. Gyakorlatilag tőle függ az életünk - meg persze még sok mindenkitől -. Aztán jó esetben, minél hamarabb leválunk a szüleinktől, kezdődik az önálló élet. Mi teremtjük meg a minden napi megélhetéshez szükséges betevőt, főzünk, mosunk, takarítunk, küzdünk, összetörünk, örülünk, nevetünk. De nem csak a családunk van az életünkben. Vannak barátaink, vannak szerelmeink. És van valamink, amit úgy hívnak: élet. Ez mindenkinek van, akinek dobog a szíve és lélegzik. Csak a legtöbben elfelejtenek úgy tekinteni rá, mint egy külön fogalomra, mint egy külön kezelendő misztikumra. Sokszor annyira más/mások bűvöletében élünk, hogy nem foglalkozunk a saját bűbájunkkal. 

Aki függésben él, soha nem lesz szabad. És most nem az alkohol, a cigaretta vagy a kábítószer addikciójára gondolok. Hanem a társfüggőségre és minden olyan függőségre, ami ezzel együtt jár. Én is függtem már lelkileg,érzelmileg,anyagilag valaki mástól. Ez pontosan elég volt ahhoz, hogy azt mondjam: Nem, én ebből soha többet nem kérek! Én nem akarok függni senkitől! Borzalmas érzés. De talán még szörnyűbb, ha valaki nem tudja, hogy függőségben él. 

Ha valaki folyamatosan arra vágyik,hogy más ott legyen mellette, ott bizony baj van.... Az az ember egyáltalán nem szereti saját magát és annak az embernek céljai sincsenek. Annyira szomorú,mikor valaki egyetlen egy olyan dolgot sem tud mondani, ami örömmel tölti el, amit szívesen csinál szabadidejében. Ha nincsenek célja, amiért képes lenne harcolni. És, ha egyedül csak valaki másban látja az anyagi biztonság forrását.

Hinned kell abban, hogy Te is egy önálló erős személy vagy. Mérhetetlen szeretetben kell élned saját magaddal, akkor nem fogsz állandóan mások szeretetére vágyni. Nem lesz belőled lélekprostituált. Nem fogsz érzelmileg függni másoktól. Persze, ehhez rohadt sokat kell melóznod önmagaddal. Ismerned kell az erősségeidet és ezeket felhasználva építkezni. És el kell hinned magadról, hogy szerethető vagy,de ehhez nem kellenek mások visszajelzései. Ha már tudod ki vagy valójában, akkor azt is tudni fogod, hogy mire vágysz. Ha tudod, mit akarsz, el tudsz kezdeni harcolni érte, bármi áron. A kemény munka mindig meghozza a várva várt sikert. A cél, a siker, de hidd el, már maga az út is, elvezet a lelki stabilitáshoz. Hiszen már tudod ki vagy, tudod, mit akarsz, és azt is tudod, hogy képes vagy bármire. Képes vagy teremteni. Igen, Te egyedül, a saját szereteteddel,akaraterőddel,kitarttásoddal, hiteddel. Arról  nem is beszélve, hogy minél inkább tisztában vagy saját magaddal és az életeddel, annál inkább olyan embert fogsz bevonzani, aki a Te személyiségednek megfelel. Hiszen a harmónia sugárzik.A harmónia harmóniát követel. 

Van az Én. Van a Te. És van a Mi. De attól, hogy létezik a Mi, még ugyanúgy lélegzik és ugyanúgy megdobban a szíve az Én-nek és a Te-nek. Ahol Én-nél és Te-nél is ott van a harmónia, a függetlenség és az élni akarás, ott lesz harmonikus független és stabil a Mi is. 

Én tudom, hogy érzelmileg, lelkileg és anyagilag is független személyiség akarok lenni. Én soha többet nem akarok függni senkitől. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok adni, hogy nem tudok szeretni. Ha valaki megszabadul a függőségeitől, pontosan akkor lesz szabad, és aki szabad, az tud igazán adni és igazán szeretni. 

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

/Weöres Sándor: Tíz lépcső/

Mindig mindenki arról beszél, hogy meg kell tanulni az elfogadás művészetét. De arról nem szólnak a hírek,hogy ez a nehéznél is nehezebb. És most nem önmagunkról van szó, hanem másokról.

Még egy ugyanolyan ember nincs,mint Te. Ezért szinte lehetetlen, hogy valakivel minden egyes apró részletben megegyezzetek. Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást,de ez egy nagy baromság. Illetve várjatok, mégsem. Vonzzák egymást, de ezt a találkozást óriási robbanás övezi. Hát ki a francnak van kedve állandóan harcban állni egymással? A kezdeti szenvedély helyett már csak a szenvedés az, ami vár minket otthon. Az ember baráti kapcsolatait sem az ellentétek jellemzik,de két egyforma akkor sem létezik. És az igazság az, hogy baromi nehéz elfogadni azt, ha valaki nem olyan,mint mi.... Neki miért nem fontos az önmegvalósítás? Ő miért akar állandó függésben élni? Miért nem érdekli a külseje? Miért?Miért?Miért? És átlátsz rajtuk, tudod, hogy mit miért tesznek, mit miért mondanak, mire milyen reakciót várnak. Látod, hogy éppen hibát készülnek elkövetni és nem érted, ők ezt miért nem látják be. 

Az igazság az, hogy ez egyáltalán nem a Te dolgod. Nem szólhatsz bele senki életébe. Némán kell hagynod, hogy mindenki a saját maga által választott úton lépkedjen. Te tudod, hogy azon az úton vagy, ami önmagad és a boldogságod felé vezet. Mindenkit más tesz boldoggá, valaki még nem tudja, valakit pedig teljesen más,mint Téged. Ugyan szerinted a saját utad a legvarázslatosabb, de más pedig pontosan azt nem érti, hogy Te miért pont azt választottad. 

Ha nem tanulod meg az elfogadás művészetét, akkor egyedül leszel. Senki sem kíváncsi az állandó kérdéseidre és az állandó kritikáidra. Te pedig nem leszel kíváncsi azokra az emberekre, akiknek nem érted a létezési mechanizmusát. Megfigyelted már, hogy ahogy fejlődik a személyiséged, annál inkább kevesebb régi ember vesz körül? Ez pontosan azért van,mert csak azok a kötelékek maradnak meg, melyek valamilyen stabil,közös alapokon nyugszanak. Viszont a régi kapcsolatokat felváltják az újak.

Te csak a saját életedért tartozol felelősséggel. Mások életéhez némán kell asszisztálnod. Vagy megtanulod elfogadni a különbségeket és lehetőségként fogod fel, hogy minél többet megtanulhatsz az emberekről vagy búcsút intesz. Akivel szemben nem tudsz elfogadást tanúsítani, attól az embertől sajnos búcsút kell venned. Mert ez azt jelenti, hogy nem fontos neked annyira,nem szereted annyira, hogy képes legyél elfogadni. De ne aggódj, ez fordítva is igaz..

És másokat elfogadni pedig csak az képes, aki saját magát is elfogadta már...

Mindenkinek van egy története, amit nem tudsz, amit nem ismersz. Ránézel valakire,de nem tudhatod kivel állsz szemben. Nem tudsz róla semmit. Mégis véleményt formálsz róla.Nem a külsejéről,hanem magáról az emberről.Ítélkezel, pedig nem is ismered. 

Mindenkinek van egy bőröndje, amiben a múltját cipeli.Ez a bőrönd láthatatlan,de ott van, ennek a tartalma tett azzá,aki most jelenleg vagy. És nem csak Neked van ilyen csomagod, mindenkinek van.Csak a tartalma láthatatlan. Te már csak a jelenlegi állapotot látod,arról fogalmad sincs, miért ilyen.Fogalmad sincs mi zajlik benne, mi történt vele.Te csak azon bosszankodsz, hogy majdnem fellökött valaki az úton. Lehet ez a valaki éppen az anyukájához siet a kórházba, mert haldoklik. Idegesít, hogy valaki állandóan csak nevet és mosolyog, nem tudhatod mekkora utat tett meg érte. Zavar,hogy valaki nagyon lassú előtted a futópályán, pedig lehet ő most jött le először futni vagy lehet már az ötödik kört futja, a sportban csak győztesek léteznek.

Nem tudhatod, hogy akivel szemben állsz milyen ember.Mindennek oka van.Minden emberi tulajdonság miértje ott lapul a láthatatlan bőröndben. Ahhoz, hogy ez a bőrönd kinyíljon bizalom kell és idő kell. Elhagysz valakit, mert túlságosan zárkózott és nem enged közel magához. Lehet, az apja bántalmazta, megerőszakolták, darabokra törték a szívét,kiközösítették,csúfolták,bármi megtörténhetett. Nem fogja rád zúdítani, miért is tenné. Próbálkozik, dolgozik, hogy feloldja a zárkózottságot,de egyedül kevés hozzá.

A szeretet az egyedüli dolog, ami képes kinyitni a láthatatlan, válaszokat rejtő bőrönd zárját. Sokan félnek kinyitni, félnek, hogy ezáltal túl gyengék, túl sebezhetőek lesznek. Pedig más mód nincsen rá. Ettől nem gyenge leszel,hanem bátor. Bízz magadban, hidd el, érezni fogod kinek kell megnyílnod, kinek kell kinyílnod. 

Te csak a saját történetedet ismered. Mindenki gondol rólad valamit, lehet mindenki mást. Egyedül csak Te tudod ,miért vagy ilyen, mi történt veled.Bánt, mikor elítélnek, rosszul esik, mikor megítélnek. Te nem ugyanezt teszed másokkal? Legyél megértőbb,legyél türelmesebb. Nyílj meg, aki előtt meg kell nyílnod és ha valaki betekintést enged a láthatatlan bőröndjébe azt becsüld meg mindennél jobban, az az ember bízik benned, az az ember szeret téged.

Érdekes,hogy egy ember mennyire meg tud változni. Érdekes, hogy mit tudsz kiváltani belőle. Valaki, aki még a nyugalom és kiegyensúlyozottság mezsgyéjén táncolt, egyik pillanatról a másikra dühöngő őrültként járkál fel s alá, mert kimondtad azt, amit nem akart hallani. Te csak ott ülsz értetlenül, némi félelemmel szemléled az eseményeket és nem tudod eldönteni valóban komolyan gondolja, hogy legszívesebben bántalmazna téged. Mondod neki, hogy inkább menjen el, te nem vagy kíváncsi a sértő szavaira,de ő mindenképpen meg akarja beszélni a kialakult helyzetet. Rendben, beszéljétek meg, ekkor hagyják el a száját a következő mondatok:

"Mert Te vagy a Klaudia. Aki átgázolhat bárkin, akit nem érdekelnek más érzelmei. Aki csak írja a kis blogját nem törődve senkivel. Nem tudod, hogy a kimondott szavaknak súlya van. A született szingli, aki csak játszadozik másokkal. Aki csak magával foglalkozik és azt teszi, amihez éppen kedve van."

Csak ott tudnak bántani, ahol saját magadban is bizonytalanságot érzel. Engem nem bántott ezekkel a szavakkal. Másnap ugyan elgondolkoztam rajta, de rájöttem, hogy nem, nincsen igaza. Én csak azt tudtam neki válaszolni: legalább megpróbáltam. Megpróbáltam, de nem megy. Megpróbáltam,de nekem veled nem megy. Ha nem próbálom meg, nem fogom tudni. Soha nem mondtam semmit. Soha nem ígértem semmit. Te most rám vagy dühös vagy igazából saját magadra? Te elképzeltél engem valamilyennek, kiderült, mégsem vagyok olyan. Emiatt nem rám kell haragudnod.  

Ha őszinte vagy és mindig a lelked rezdüléseit követed, akkor bizony akaratodon kívül sokszor megbántasz másokat. Meg kell tanulnod kizárni ezeket. Ettől nem leszel önző, se érzéketlen. Vannak érzéseid. Ha nem lennének, akkor azt sem tudnád mondani, hogy megpróbáltad. Téged nem szabad, hogy összetörjön, ha más darabokban van. Akkor sem, ha az az illető miattad van darabokban. Tudatosan nem bántanál meg mást. Ha nem tudatosan tetted, nem vállalhatsz felelősséget. Felelősséget csak saját magadért és a saját életedért vállalhatsz. 

Biztosan könnyebb lenne felvenni egy maszkot és eljátszani a felszínen mozgó lány szerepét. Aki a felszínen mozog, megkapja a tudatlanok boldogságát. Ne értsetek félre, én nem nézem le őket. Nekik tényleg könnyebb. Ők nem akarnak túl sokat az élettől és beérik azzal, ha egy fiúnak helyes arca van és láthatóan odavan értük. Nekik jó csak úgy "elleni" valakivel. Meg úgy egyébként is jó csak úgy "elleni" az életben. Nekik ennyi elég. Nincs szükség mélységre se magasságra. Azt hiszem, ha belepusztulnék, akkor sem tudnék ilyen lány lenni. De ez tesz engem azzá, aki vagyok. Ezért a kritizáló pajtásomnak igaza van: Mert én vagyok a Klaudia. Nem vagyok sem jobb, sem több bárki másnál. Egyszerűen csak én vagyok.

Ahol erős vagy, ott nem tudnak bántani. Ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen. Ha valakit megbántasz, a sértettsége nem engedi, hogy magyarázattal szolgálj. Nem kell magyarázkodnod. Neki kell rájönnie, hogy mi bántja valójában, mert az a valami nem Te vagy, hanem saját maga...

Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém részt venni Feldmár András két napos budapesti előadásán. Aki ismeri András gondolatait,tudja,hogy egyik központi témája a vágyaink megélése. Őt hallgatva nem hagyott nyugodni egy kérdés, már majdnem én is jelentkeztem a mikrofonért,hogy végre választ kapjak,mert nem értem, hogy is van ez,mikor jött a felismerés és megválaszoltam saját magamnak a kérdésemet.

Ha mindig minden körülmények között meg kell élni a vágyainkat,akkor ez azt is jelenti,hogy igenis egyek sajtburgert,Milka csokit meg chipset hiszen éppen erre vágyok? Aztán pedig jön a lelkiismeretfurdalás,szenny kajával tömtem magam és a narancsbőr oltárán áldoztam,ahelyett,hogy mozgásba öltem volna az energiámat. 

Banális példa,de nagyon jól szemléltet. A vágyaink sokszor teljesen szemben állnak egymással,de mindig azt választjuk,amelyik erősebben él bennünk.Az előbbi példánál maradva, lehet vágyok a cukorra,zsírra és szénhidrátra ezernyi szinezékkel és tartósítószerrel,de a számomra ideálisnak tartott külső iránti vágy erősebb,mint a pillanatnyi szenny-éhség vágyam.Éppen ezért nem fogok a bolt édesség polcai felé rohanni. Valamikor mégis megteszem. Akkor éppen az a vágyam az erősebb és felülírja a feszes bőr iránti vágyamat. 

Nem elnyomásról és nem elfojtásról van szó, hanem megélésről.Mindig éppen valamelyik vágyadat éled, azt amelyiket valóban akarod,amelyik a legerősebb benned,amelyik éppen leginkább Te vagy. A vágyaink sokszor bűnre csábítanak,táncot lejtünk velük egészen a pokol tornácáig,de meg kell értened,hogy ez is Te vagy.Nincsen jó és rossz.Nincsen jó vágy és rossz vágy.Ők nem csatáznak egymással,egyszerűen csak döntesz,méghozzá a szíved és lelked rezdülései szerint.Csak olyanra vágysz,ami Te vagy.Azt fogod választani,ami éppen a legerősebben él benned.A másikat nem elfojtod,csupán jelenleg van nála erősebb vágy. A tetteid önmagad tükörképei. A tetteidben benne vannak a vágyaid. Amit teszel,az vagy.Ha végig nézed az életedet, nyomon követheted a vágyaidat. Mindig azt tetted,amire leginkább vágytál. Mikor azt gondoltad,hogy erős vagy,elfojtod a vágyaidat és éppen lemondasz valamiről, az csak azért történt,mert valójában le akartál mondani arról a valamiről. Mikor nem engedtél be valakit az életedbe,mondván,hogy Te ennél sokkal büszkébb vagy és már csakazértsem, akkor Te tényleg nem akartad,hogy az az ember az életed része legyen,akár a büszkeség iránti vágyad volt erősebb,akár szimplán csak nem vágytál arra az emberre igazán.

Minden vágyad Te magad vagy.Nem kell túl sokat gondolkoznod rajtuk,azt fogod megélni,amelyik éppen a legerősebb benned. Úgy fogsz cselekedni,úgy fogsz élni,ahogy éppen a szíved és lelked kívánja. Nem csak élned kell,hanem megélned.

Az igazság az,hogy pont olyan életed van,olyan életed lesz,amilyet szeretnél,pont az történik veled mindig,amire vágysz,csak nem is tudsz róla. Mielőtt még azt hinnétek,hogy megőrültem,gondoljátok csak végig.... 

Ha valakinek az életében csak huszadrangú szereplő vagy, az azért van,mert pontosan erre vágysz. Lehet, úgy gondolod,hogy ez nem így van, és te az első és egyetlen szeretnél lenni,de valószínűleg nem látod a saját fellegváradtól az igazi arcodat. Valószínűleg pont úgy viselkedsz,mint egy olyan személy,aki csak huszadrangú szerepre vágyik. Ne érts félre, azzal sem lenne semmi baj,ha valóban erre vágynál.Az emberi kapcsolatok annyira sokszínűek,annyi lehetőséget hordoznak megannyi szépséggel,eszeveszett bódulattal.A baj csak akkor van,ha a viselkedésed szemben áll érzéseiddel. Viszont akkor nagyon nagy baj van... Ilyenkor leszel sértődött és sebzett. Ilyenkor van az,hogy nem érted, a másik fél miért taszít a félelem és a kétség bugyraiba. Ilyenkor van az,hogy nem érted ez miért már megint pont veled történt meg.... Azért,mert pontosan az történik veled,amit elhitetsz a világgal,hogy szeretnél, az történik veled,amit kérsz,hogy történjen. Gondolattal nem tudsz kérni,csak tettekkel, gesztusokkal. Ha mindig mindenki csak a testedet érintené, és senki sem vágyik rá,hogy a lelkedet is simogassa, valószínűleg azért van,mert pontosan úgy viselkedsz,mint,aki nem is kér a lélek desszertjéből. Ha folyamatosan rossz kapcsolataid vannak, azért van,mert még nem is hiszel benne,hogy neked jár a jó is.Saját magadról sem tudod elképzelni,hogy jó vagy és ennél csak még jobb leszel. Azt kapod,amit sugárzol,hogy vágysz rá.Szeretnél vékony lenni,de nem teszel érte semmit.Ugyanúgy étkezel,mint eddig,nem sportolsz. Ha tényleg vékony szeretnél lenni,akkor tennél érte,szóval igazából te nem is akarsz vékony lenni.Érted?

Nem érted,miért nem léped át álmaid hivatásának a küszöbét. Valószínűleg azért nem,mert nem is akarod átlépni. Még nem bízol magadban,még nem tettél meg mindent,még nem is tettél semmit. Ha valóban arra fogsz vágyni,akkor ott leszel a küszöb túloldalán. Az életedet egyedül te alakítod.Te, a gondolataid és a tetteid. Ez egy szent szövetség. Egy igazi triumvirátus. A szövetség csak akkor tud sikeres lenni,ha összhang van köztük. Ha megszületik a Gondolat,társul hozzá a Tett és Te pedig pontosan ugyanezt sugárzod. Ha nem így történik,akkor a gondolat csak gondolat marad.