LélekTenger

Van egy titkom, amit nem akarok többet magamban tartani. Szeretném, hogy tudjátok. Mert ez nem csak rólam szól, hanem rólatok. Ez az egész már rólunk is szól.

Alapvetően próbálom pozitivizmusban élni az életemet. Pontosan nem tudom mióta tart, de leginkább hónapokban mérhető, mint hetekben vagy években. Nem, nem voltam mindig ilyen, és de, szeretnék még inkább az lenni. Nem mondom, hogy könnyű, sőt, igazából sokszor rohadt nehéz. Viszont Ti is tudjátok, hogy a negatív gondolat csak negatív gondolatot szül, ha egyszer elkezded, félő, hogy a saját nyomasztó gondolataid rabságába esel. Az meg nem tudom kinek jó, de úgy gondolom, főleg senkinek. Ha elsajátítod a pozitív gondolkodás alapjait, egy nagyszerű fegyver van a kezedben. Én gyűlölöm hallgatni az állandó panaszt. Iszonyatosan fárasztó és egyben dühítő is. Értem én, hogy sok a probléma. De, szerinted kinek nincsen? Van. Nekem is. Ezernyi és legalább még egy. De attól, hogy a nap 24 órájában csak ezen forgatom a saját kis agytekervényeimet, még nem oldódik meg. Inkább csak még több problémát és negatív felütést hoz magával.

De már én is érzem, hogy bizony az éltető napsugár nem mutatja meg minden nap magát. Az esték hidegebbek, és az a bizonyos őszi negativizmus hamarosan támadni fog. Egyre többen esnek majd áldozatul. Azok is, akik egyébként is a félig üres effektus hívei, de bizony azok is, akik  egyébként a félig tele verzióra szavaznak. És még mellette ott vannak azok a minden napi problémák. Nekem is van. Ezernyi és legalább még egy. És igen, én is össze tudok omlani. Egyetlen pillanat alatt. Ilyenkor csak feküdnék napokig némaságba burkolva és hagynám, hogy a negatív háló körbefonjon megmérgezve a szívemet és rabul ejtse a lelkemet. Valamelyik nap pontosan így talált rám a “fertőző kór”. Idejét nem tudom, mikor került egy tábla csoki a bevásárlókosaramba, de akkor került, nem csak egy, hanem több is. Hazaértem, befeküdtem a takaró alá és falni kezdtem. Gyorsan, sokáig. És vártam a hatást. De nem jött. Nem lettem tőle boldogabb. Leginkább rosszul lettem a cukortúladagolástól -amit még másnap is éreztem-. És ekkor jutottatok eszembe Ti. Ti, akik olvastok. Érzéseket és gondolatokat próbálok átadni Nektek. Pozitivizmus. Akarom, hogy ismerjétek ezt a szót, hogy érezzétek a jelentését. Hogy szeressétek önmagatokat. Hogy önállóak legyetek. Hogy boldogok legyetek. Hogy ne csak álljatok és várjatok egy helyben, hanem menjetek előre. Legyenek álmaitok, céljaitok, éljetek. Hit, remény, bizalom és vasakarat.  Nem hagyhatom, hogy néhány óránál tovább uralkodjon el rajtam ez az állapot. Fel kell innen állnom. És nem csak magamért, hanem Miattatok is. Én nem akarok az az ember lenni, akinek nincsen tartalom a szavai mögött. Ne értsetek félre, nem vagyok sem különb, sem példakép. Én csak a Klaudia vagyok. A Klaudia, aki azt szeretné, hogy legyetek erősek. Legyetek bátrak. Legyenek céljaitok és azért tegyetek meg mindent. Képesek legyetek mosolyogni minden nap. De ehhez ne kelljen a sminkecseteket segítségül hívnotok. Azt szeretném, hogy ragyogjatok. Élvezzétek a pillanatokat. Nekem már már perverz módon tetszik a kora reggel ébredő város képe, pedig gyűlölök korán kelni. Nem szeretek fázni, mégis élvezem az időjárás adta öltözködési lehetőségeket. És még sorolhatnám, mert az éremnek mindig két oldala van.

Szóval vettem egy nagy levegőt és felálltam. Elindultam. Én tudom, hogy engem mi tud feltölteni, mit tud boldoggá tenni. És ez nem a csokoládé vagy a chips. Ez a futás. Mikor ott vagyok a futópályán, megszűnik a külvilág. Akkor csak én vagyok. Minden egyes pillanatban harcolok. Nem másért, hanem saját magamért.A testemről folyik a víz, a lelkem pedig szárnyal. De megcsinálom, mert meg akarom csinálni egyre többet egyre jobban. A futáson kívül van más is, ami feltölt, ami én vagyok, de most nem arról akarok írni, hogy engem mi tesz boldoggá.

Arról akarok írni, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. Minden lélek egy tenger, áramlik. Teljesen természetes, ha időnként a negatív hullámok csapkodnak a fejetek felett. De ne engedjétek hogy sokáig uralkodjanak. Ne probléma-központúak legyetek, hanem megoldás-központúak. A világ félelmetesen rideg tud lenni, de a saját világodat Te teremted meg. Te döntöd el, mit engedsz be és mit nem. Milyen gondolatokkal és milyen emberekkel töltöd meg. A lehető legtöbb negativizmust kell kizárnod. Az nem igaz, hogy nincsen megoldás. Mindenre van. Csak tudnod kell, mit akarsz. Ha nem találsz megoldást, azt jelenti, nem tudod mit akarsz igazából. Ha úgy érzed elvesznél, adj egy kis időt, hogy újra magadra találj. Nem hagyhatod elveszni önmagad. Állj fel! Tarts ki!

Legyél Te is egy olyan lány, akinek tűz ég a szemében. Akire, mikor ránéznek azt mondják: Ez a lány tűzben ég