Van,hogy tényleg akarod.Vágysz rá.Remélsz.Hiszel benne.Bízol.De rá kell jönnöd,hogy ez nem az a dallam,melyet a szíved szokott dúdolni neked. Hasonlít rá,de hiányzik belőle egy ütem. Hinni akarsz a többi ütemben.Vágysz a muzsika hangjára. Hinni akarod,hogy elegendő a többi ütem. Bízol benne,hogy magával ragad a ritmus és őrült táncot lejtesz. Még elhiszed, hogy az az ütem meglesz. Még elhiszed,hogy te olyan zeneszerző vagy, aki képes négykezest komponálni. Ahogy telnek a napok,a hetek, rá kell jönnöd,hogy te csak a saját zenedarabodat tudod megírni,csak azt tudod alakítani,csak azt tudod megváltoztatni.Minden nap újra és újra belehallgatsz, ha kell minden nap javítasz rajta, minden nap tökéletesíted. A saját darabodat és a szíved dallamának ritmusát kell összehangolnod. Ebből a kettőből születik valami,amit úgy hívnak csoda. Ha őszinte húrokat pendítesz meg és hagyod,hogy a szíved is az őszinteség dallamán játszon,akkor kel életre a mestermű.Akkor adsz életet a saját zenédnek.Akkor válsz igazi zeneszerzővé és akkor találod meg a valódi közönséged. Amíg erre nem vagy képes,addig csak előadó leszel és nem előadó művész. Amíg erre nem vagy képes,addig mindig is hiányozni fog az az egy ütem, és nélküle négykezest sem lehet játszani....
LélekTenger a Facebookon is:https://www.facebook.com/pages/L%C3%A9lektenger/1374753909413853?fref=ts
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.