Az élet színháza nap mint nap újabb előadásra kényszerít minket. Minden reggel felgördül a függöny és már keződik is a színdarab. Hazudhatsz bárkinek bármennyeit bármikor bármiről. A saját pódiumodon úgy játszol, ahogy csak játszani szeretnél. Egyik pillanatban a legtündéribb királylányként tündökölsz s a következő másodpercekben már a legvehemensebb szajhaként nyitod ki a szemedet.

De jól vigyázz! Ha szerepeket játszol már önmagában szajha vagy, saját magad prostituáltja. Áruba bocsájtod a lelkedet néhány hamis szóért cserébe. Kurva vagy. Súlyos szavak ezek. De az őszinteség mindig fáj.

Hazudhatsz bárkinek bármennyit bármikor bármiről. A közönség megtapsol és téged megrészegít a látszólagos siker. Újra és újra kiállsz a színpadra és elmaszkírozod a valós énedet. Esténként letörlöd arcodról a felvett szerepeid porát és minden reggel újra fested azt. Ahogy telik az idő egyre több kellékre lesz szükséged, hogy ünnepelt sztár maradhass. Mikor önmagad öltözőjében éppen a következő előadásra gyakorolsz, egyszer csak észre veszed, hogy a szívedől hiányzik egy apró darab. Napról napra egyre több és több darabot tépsz ki a szívedből. A fehér hattyú szerepét szántad magadnak, de fekete hattyú lett belőled, aki kétségbeesett szárnycsapkodással keresi a választ: mi történt velem? Összetörsz minden tükröt magad körül, lemondasz minden előadást.A közönség szájtátva figyeli az ünnepelt színésznő bukását. 

Az igazság az, hogy csak addig tudsz szerepet játszani, csak addig tudsz lélekprostituált maradni, amíg a szív érintetlen marad. Ha a szíved zsetonjait is kiteríted a képzeletbeli játékmezőre, akkor a magadra maszkírozott szereped önkéntelenül is lefolyik az arcodról. A közönség azért fizet, hogy szerepet játsz és nem azért, hogy felvegye a szíved zsetonjait.

Hazudhatsz bárkinek bármennyit bármikor bármiről. Ezzel nem őket csapod be, hanem saját magadat. Haragudhatsz az egész világra,de miért hibáztatsz bárkit is azért, mert úgy kezel téged, mint amilyennek mutatod magad? Nem várhatod el, hogy megértsenek. Nem várhatod el, hogy megfejtsenek. Nem várhatod el, hogy a szereped mögé lássanak. Nem várhatsz el senkitől semmit. Ha azt mondod, hogy szeretsz valamit, miért vagy dühös, ha azzal kínálnak? 

Felejtsd el a szerepeket! Nézz szembe minden félelmeddel! Állj be a fénybe és élvezd a ragyogást önmagad teljes valójában! Lépj fel a pódiumra és mondd el mindenkinek, kiáltsd hangosabban, ha nem hallják, kiáltsd még hangosabban: szabad vagyok! Nem veszek fe több szerepet, nem hazudok többet saját magamnak! Legyél őszinte önmagaddal és tisztelj meg mindenkit az őszinteségeddel. Nehéz lesz megannyi fájdalmas pillanattal. Az emberek nem fogják érteni miért nem azt mondod, amit hallani szeretnének. Nem fogják érteni, miért nem azt teszed, amit látni szeretnének. Sokszor úgy tűnik, kegyetlen vagy. Sokszor azt hiszik, hogy megőrültél. De most őszintén, ki a francot érdekel? Neked az a dolgod, hogy a lehető legjobban érezd magad. Nincs több színház. Akinek melletted kell maradnia, az melletted marad mindenféle szerep nélkül is. Akinek mennie kell,az menjen és ha lehet minél gyorsabban. 

Az őszinteség és színház nem fér meg egymás mellett. A döntés a tiéd: fekete hattyúként éled az életed néhány kedves szóért cserébe, vagy belenézel a másik szemébe és felvállalod önmagad. Állj meg egy pillantra, vegyél egy nagy levegőt és gondold végig: mit akarok én valójában? Ha megvan a válasz, akkor ne próbálj úgy tenni, mintha nem is arra vágynál. Ne játsz szerepet azért, hogy elrejtsd a gondolataidat az érzéseidet. Nem hazudhatsz tovább saját magadnak. 

"Igen, én ezt akarom. Velem tartasz? Ha igen, akkor legyél mellettem,ne várd, hogy más legyek, ne várd megváltozzam. Ha nem, akkor el kell engednem téged az életemből."