Néha bizony minden a feje tetejére áll. A pillanat kellős közepén találod magadat, arra már nem emlékszel hogyan is jutottál el odáig. Csak azt tudod, hogy ott vagy és már megint megszegtél megannyi szabályt, megint átlépted a határokat. De mit tehetnél ellene? Nem vívhatsz állandó harcot. Nem küldheted mindig a csatamezőre a szívedet és az eszedet, hogy megküzdjenek egymással. Nincsen két egyforma pillanat. Ha elszalasztod, ugyanazt nem kaphatod vissza. Néha hagyni kell, hogy megváltozzon minden. Hagyni kell, hogy belefeledkezz abba az egyetlen percbe.Lehet, hogy ezzel elpusztítasz magad körül mindent, lehet, hogy ezzel megbántasz másokat. Az igazság az,nem élhetsz le úgy egy életet, hogy mindig csak másokra figyelsz. Ha úgy érzed menned kell, akkor rá kell lépned a pillanathoz vezető útra. Hagynod kell,hogy megtörténjen. Ha valami örömet okoz, ha valami mosolyt csal az arcodra, ha valamire vágysz, akkor az a valami a tiéd, az te vagy. Meglehet,hogy utána összeomlasz és csak a könnyek kísérnek utadon. Ha nem engeded,hogy tiéd legyen az a pillanat, akkor kitépsz egy darabot önmagadból. Meg kell élned a vágyaidat,csak így találsz rá saját magadra. Csak így tudod meg, ki is vagy valójában és mire van szükséged. Hagyd, hogy elsodorjon a saját lélektengered!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.